Nem írok semmilyen köszönő szöveget, sem semmilyen " még új vagyok itt ezért blhablahblah" Engem nem érdekel ha cserélni akartok, engem nem érdekel, hogy olvassák-e a blogot vagy sem.. Engem csak saját magam érdekel.
Nem tudom ki vagyok, hogy mit akarok az élettől, semmit sem tudok magamról.
Hogy, ki is vagyok?
Erre nem tudok válaszolni. Elmondhatnám, hogy hogy nézek ki, hogy miket szeretek csinálni, de attól ismernél? Attól megkedvelnél?
Igen! Csakhogy én ennél többet szeretnék. Szeretném ha azért kedvelnél ami vagyok és nem azért, mert úgy nézek ki ahogy. Az egész életemben meg béklyóztak, mert az vagyok és úgy nézek ki ahogyan.
Sokszor elfojtom az érzéseimet, mert nem akarok azzal fájdalmat okozni a többieknek akik körül vesznek, hogy elmondom mi bánt. De van, hogy nem bírom, van, hogy csak úgy kitör.
Nem mondom, hogy egy kedves és ari csaj vagyok, mert nem vagyok az.
Nem érdekel, hogy kin gázolok át azért amit akarok. Nem érdekel ha szabályt szegek, nem érdekel ha utálnak érte. Csak az, hogy az enyém legyen.
Hogy mi akarok lenni?
Nem tudom. Szeretnék ujságban vagy rádióban dolgozni, szeretnék egy jó fizető állást és egy szerető barátot.
De az a baj, hogy mind ezt akarjuk és úgy őszintén!
Eddig nem sokunknak. Igen boldog vagyok és szerintem van vmi baj velem.
Nem tudom mi de valami nagy baj. Hogy mi?
Sokszor elképzelem, hogy megtámadnak, hogy megerőszakolnak vagy, hogy smán csak fogva tartanak. Lehet, hogy azért képzelem ezt, mert anniyra akarom, hogy valaki nőként nézzen rám, hogy nekem már ez is jó lenne?
Ha most jönne egy totál gáz pasi akitől undorodok én még akkor is járnék vele. A bnőim nem ilyenek. Nekik van önbizalmuk, van miért élniük. De nekem? Nekem nincs senkim, semmim.
De nem fogom megölni magamat. Végig csinálom ezt az egészet arra várva, hogy eygszer csak majd jobb lesz? Nem?! Talán egyszer majd élvezni is fogom ha felkelek..
Igenmikor a bnőimmel vagyok nevetek, jókedvem van de attól még nem lehet, qrva szar életem?? Attól még nem érezhetem magam padlón??
Nem tudom.. Semmit sem tudok..
Ha végig nézek az életemen egy nagy BALFÉKET látok..
Akit senki vagy legalábbis nagyon kevesen szeretnek.
Nem köszönök el, mert nem megyek el. Még nem.
Majd ha egyszer elköszönök, akkor végleg elfogok köszönni.
Saturday, March 19, 2011
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 comments:
Post a Comment