Döntések útján érünk az út végéhez.. De mi van,ha nem akarok többet dönteni?!

Úgy döntöttem mégis csak lesz cserekérés sőt még követhettek is :DD Bár gondolom az én életemet senki sem szeretné követni..
Akkor lássuk a mai napomat:
Reggel úgy indult, hogy akkor most lövöm magamat fejemen annyira fáradt vagyok de aztán ezt leküzdöttem és sikerült elvergődnöm valahogyan az iskolába.. Na ott már nagy gondok voltak velem.. Össze vesztem a fél osztállyal de újra láttam Őt.. Sőt még beszéltem is vele, de szerintem őmég barátként sem gondol rám nemhogy úgy mint Nőre..Szerintem valaminagy baj van velem.. Néha úgyérzem, hogy nincsen személyiségem..
Év elejéig nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a nagy kérdéssel.. Na most, a bnőm elmondta ő mi lesz én mondom oké akkor én is.. De szerintem én legjobban Festő szeretnék lenni... Vagy legalább is rajzolni szeretnék
De hogy tudok is??
Áhh nem annyira...  DE mondjuk még szívesen lennék valamilyen újság író, vagy szívesen dolgoznék tvben, vagy rádióban.. Mindenképpen a médiában szeretnék elhelyezkedni.. De sok ez a pont -.-

Szerintem nem létezik olyan hogy jó nap. Nincs olyan, hogy Boldogság. Igen van olyan mikor nincs kedvem sírni de, most komolyan. Ilyen lenne a boldogság? Komolyan ez lenne az amiért sok fantasy filmben emberré akarnak válni különféle lények.. ??
Nekem egyszerre több fiú is van akit szívesen magam mellett tudnék és az egyikkel tökre úgy volt, hogy össze jövök csak elszúrtam.. Na mondom KIBASZOTT jó..Hatodikban volt. ..
Na de kérjetek cserét, vagy egyezetek bele ))